Nyestkutya (Nyctereutes procyonoides)

Utolsó frissítés: 2023 augusztus 22.

Kinézete: 
A nyestkutya pofáján fekete álarc található (hasonlít a mosómedvéhez), de a feje nagyobb, erős pofaszakáll és gyűrű nélküli farok jellemzi.
A testhossza 60-65 cm, a farokhossza 15-20 cm, míg a testtömege 6,5-10 kg.

Nyoma nagyon jellemző, a 4 db ujj ujjpárnái jellegzetesen sugárirányban szétállnak (néha a középső ujjpárna részben összenőtt), a karmok látszódnak.

Elterjedési területe:
Japán, Szibéria, Észak- és Észak-Kelet-Kína, Mandzsúria, Kelet-Mongólia és Észak-Vietnám az eredeti elterjedési területe. 1928-1950 között 9000 db egyedet telepítettek be a Szovjetunió európai részeire, ahonnan terjeszkedni kezdett és ma már Lengyelországban, Németországban, Észak-Franciaországban is megtalálható. Magyarországon 1961-ben a Lónyai-erdőben bukkant fel először, majd Békés, Somogy, Vas, Fejér és Pest megyében regisztrálták a jelenlétét. Jelenleg a Tisza mentén is van több megfigyelése.

Élőhelye:
Jellemzően sík területeken, vizes élőhelyek erdőiben, nádasokban fordul elő. Ritkán látható, rejtett, éjszakai életmódot folytató ragadozó, hangot is ritkán ad. Leginkább a nyomából lehet következtetni a jelenlétére.

Szaporodása:
A nyestkutya monogám. Párzása február-április hónapok között zajlik. A nőstény 52-79 nap után 6-10 kölyköt ellik kotorékban. A kotorékot elfoglalhatja a rókától is, vagy akár a borztól, azonban sokszor egy kotorékban fordulnak elő. A kölyköket a pár együtt neveli, ősszel bomlik fel a család.

Táplálkozása:
Ragadozó faj. Táplálékában az egerek, békák, tojások és fiókák (földön fészkelő madarak esetében, fára nem mászik), rákok, piócák, rovarok és gyümölcsök is megtalálhatók.

Védettség:
Inváziós faj, Magyarországon egész évben vadászható.

A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös listáján a besorolása: Least concern (nem veszélyeztetett).