Nílusi lúd (Alopochen aegyptiaca)

Last modified: 24. August 2023

Kinézete:
Testhossza 63-73 centiméter. Háta barna, hasa és mellkasa világosabb. Feje halvány krémszínű. Szeme körül, valamint a begy közepén szürkétől vörösesbarnáig terjedő színű folt látható. Ez a fiatalokon még hiányzik, ill. a fejtető náluk még fakóbarna, nem fehéres. A nílusi ludat repüléskor hatalmas, fehér vállfoltjairól lehet megismerni. Fénylő zöld szárnytükre is van. Csőre és lába rózsaszín. A csőr széle fekete. A nemek hasonlóak, a tojó valamennyivel kisebb a gúnárnál.

Elterjedési területe:
Afrikában széles körben elterjedt faj a sivatagok kivételével. A nílusi lúd Európában nem őshonos, de a díszmadár-kedvelők sok helyen tartják zárt körülmények között már a XVIII. század óta. Fogságból szabadult példányai igen alkalmazkodó- és szaporodóképesek. Angliában szabadon költő állománya alakult ki. Azóta folyamatosan terjeszkedik Hollandia, Svájc, Németország és Ausztria felé. A nílusi lúd hazánkban ritkán fordul elő, és természetes életközösségeinkben nemkívánatos faj. Magyarországon az első nílusi ludat 1993-ban észlelték Pakson, és azóta folyamatosan növekszik a megfigyelt példányok száma. 2013 októberében pl. a Baranya megyei Pellérdi-halastavakon tartózkodott két öreg és két fiatal példányból álló család.

Élőhelye:
A nagyobb állóvizeket kedveli.

Szaporodása:
Monogám faj. Territóriumot foglal. A költési időszak alatt különösen agresszív más vízimadarakkal szemben. Fészkét magaslatokon, sziklákon építi. Partmenti növényzetben, sziklarepedésekben, faodvakban vagy akár nagyméretű mesterséges odúkban is költ. 5-11 tojása van. Csak a tojó költi ki őket. A költési idő 28-30 nap. A fiókákat mindkét szülő kíséri. Az utódok nagyjából 11 hetesen válnak röpképessé.

Táplálkozása:
Zöld növényi részeket legel, a szántókon, vetéseken a mezőgazdasági növényeket és azok magjait fogyasztja. Ezzel Afrika egyes vidékein jelentős károkat okoz.

Védettség:
A nílusi lúd október 1 – január 31. között vadászható. A nílusi lúd a hazai életközösségekben nemkívánatos, inváziós faj. Ezért esetleges előfordulásáról szükséges a megfelelően dokumentált információgyűjtés. Az elejtett példányról fotódokumentációt kell készíteni és azt a Soproni Egyetemhez eljuttatni. Az elejtett példányt a fotódokumentáció elküldését követő két munkanapig meg kell őrizni.
A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös listáján a besorolása: Least concern (nem veszélyeztetett).